Mégpedig az, hogy mennyire tudunk róluk és mennyire éljük át őket tudatosan. Ha nem így teszünk, akkor bizony csak amolyan kolompként zengedezik a nyakunkra kötve, ellenben ha megtelik tudatossággal és valódi felismeréssel, akkor bizony olyan aurát és erőt ad az embernek, amivel csak kevesen rendelkeznek! Olyanokká válnak, akikre bizony azt tudjuk mondani, hogy igazán igazán mélyek! Nézzük melyek is ezek a spirituális sablonok, amelyeket a felszínes emberek csupán üresen pufoghatnak, míg a mély bölcsek talán már nem is beszélnek róluk, hanem egész lényükkel hordozzák a valódi jelentésüket.

Spirituális Sablon 1.
"Nincsenek véletlenek, ennek valamiért így kellett történnie."

A spiritualitással és meditációval ismerkedőktől sűrűn hallani ezt. Valóban ez egy nagy és homlokra csapós felismerés, amikor ráeszmél az ember arra, hogy még a legyek röppályája, a fűszálak ingadozása, vagy akár a csillagok születése sem történik véletlenszerűen az univerzumban. Hatalmas erő ez, amely ha megnyílik az ember előtt, akkor ezt felismerve, szinte megmámorosodva hangoztatja mindenfelé mindenkinek, hogy "nincsenek véletlenek, mindennek oka van, ennek most éppen valamiért így kellett lennie"

Kérdés csupán az, hogy mennyire tudja magáévá tenni a kijelentést, amikor például busz után rohanva az esőben, egy autó pocsolyába száguldva beborítja őt teljesen vízzel, amikor a szomszédja még mindig idegesítően viselkedik, amikor a főnöke ismét csak egy teljesíthetetlen határidővel sokkolja. Szóval, amíg "békeidőben" szemléli a őszi faleveleket susogását és sárgulását, addig könnyen azonosul a "Nincsenek véletlenek" kijelentéssel, de mi a helyzet zivataros, és embert próbáló, igazán kegyetlen helyzetekben? Ráadásul ha mélyebbre megyünk, akkor valóban, tényleg minden történésnek oka van. Az egyik fő ok, hogy szembesüljünk saját magunkkal, ugyanis nincs spiritualitás, igazi mély szembenézés, valódi önismeret nélkül. Az önismeret egy fő kulcs, és a történések, a "véletlenek" ebben segítenek minket. A meditáció és a spiritualitás útján haladva, felszínesen mindenki el is kezdi ezt az önismeretet, azonban mélyebbre viszont kevesen jutnak. Ott már bizony keményen történő szembenézés történik önmagunkkal, és ehhez bizony sokaknak nem fűlik a foga. Végül megmaradnak a spiritualitás felszínén, a sablonok üres kolompolásán.

Spirituális Sablon 2.
"Mindenkinek igaza van, és mindenkit úgy kell elfogadni, amilyen"

Érthető hogy a meditációs felszabadultságérzet, adhat egy fajta mámorító szabadságérzetet, azonban ez nem egyenlő a korlátok ledöntésével, és az igazságtalan dolgok helyénvalóságával. Persze kis hétköznapi szituációban nyilván ez működhet egy szintig, hiszen mindenkinek vannak gondolatai, érzelmei, amelyek alapjában véve igaznak és helyénvalónak tűnhetnek, azonban picit lendüljünk ki a hétköznapiságból! Mondjuk egy csaló és hazug emberre is mondhatjuk azt, hogy mindenkit úgy kell elfogadni amilyen? Egy őrült gyerekgyilkost is? Meg kell őket hagyni a maguk „igazságában”, és hagyni kell hogy végezzék a tevékenységüket nyugodtan? Itt most rengeteg mindent fel lehetne sorolni, amire az emberek már megpróbáltak törvényeket alkotni, de sokszor látunk kiskapukat, alkalmazhatatlan jogszabályokat, amelyeket a zsigereinkben érzünk, hogy nem az igazságot szolgálják. Tehát hol van bennünk az a határ, amire még mondhatjuk hogy igen, a különbözőségeink elfogadása mellett, bizony vannak olyan negatív erők, amelyeket nem lehet elfogadni? Nyilván nem a harag és a bosszú a válasz rájuk, de ez most el is kanyarodna a fő iránytól, hanem nézzük csak magát az elfogadást. Milyen szinten, és hogyan kell tolerálni egymást, a negatív és a pozitív erők játékát? A magasabb rendű "spirituális" erők milyen határokat és keretrendszereket kódoltak az emberekbe, és hogyan találhatunk rájuk? Hol van az Igazság útja? Merre? A válasz megtalálása egy gyönyörűséges út az emberek fejlődésében, és ezt minden olvasónak érdemes elkezdeni keresnie magában. A lényeg, hogy amikor ezt a spirituális sablont hangoztatja valaki nagy mellénnyel mellettünk, gondoljunk mindig arra, hogy vajon tényleg mindenkit úgy kell elfogadni ahogy, és mindenkinek mindig valóban igaza van? Hol lehet az a bizonyos határvonal? Azt érdemes megkeresni.

Spirituális Sablon 3.
"A hegy tetejére különböző utakon is fel lehet jutni"

Bizony sokan a spirituális és a meditatív életutat, amolyan hegyként ábrázolják, aminek tetején van a végső megvilágosodás, az önmegvalósulás, a nirvána, az Isteni Állapot, vagy ki hogy nevezi. Ez egy szép példája valóban ennek az utazásnak, és van is valami ebben a sablonban, azonban akik ezt hangoztatják, azok sokszor nem akarnak azzal szembesülni, hogy olyan utakon járnak, amelyek a hegyen nem felfelé visznek, hanem csak az oldalán kacskaringóznak. Sőt, sokszor az ösvényeket is sűrűn váltogatják, és nem veszik észre azt, hogy bár változik a táj és a kilátás, de egyáltalán nem felfelé, hanem körbe körbe haladnak a hegyen. Amivel alapjában véve nincs is gond, hiszen lehet így is szép a túrázás, a spirituális utazás, csak ne ringassuk se magunkat, se másokat abba a tévhitbe hogy felfelé haladunk! Figyeljünk erre nagyon amikor meghalljuk ezt valahol, és próbáljuk mélyen megérezni, hogy az illető a sok-sok útjával vajon tényleg felfelé halad, vagy csupán körbe-körbe?

Spirituális Sablonok 4.
"Tudatos teremtéssel alakítom az életemet, bevonzom a dolgokat amire szükségem van!"

Nem is az a legfőbb kérdés ebben, hogy ez valóban működhet-e, vagy hogyan és mi módon tudom "teremteni" a dolgokat, hanem hogy megvan-e bennünk a kellő bölcsesség hozzá? Nyilván alakítjuk a hétköznapjainkat, a karrierünket, a magánéletünket és sok-sok mindent, szóval valóban, amolyan "hétköznapi teremtők" vagyunk, de mélyen magunkba nézve, azért a "teremtés", az alkotás magával ragadó és mámorító érzésében mindig érdemes lehet egy pillanatra megállni, hogy kellő bölcsességgel, alázattal, belátással, együttérzéssel és szeretettel rendelkezem-e, miközben a nagy hatalmú teremtő szerepében tetszelgek? Valóban tisztában vagyunk vele, hogy akár nekünk, akár másnak éppen hol, mikor és mire van szüksége az életében, a fejlődésében? Tudjuk hogy mire van igazán szükség, és azt "teremtjük" meg?

Spirituális Sablonok 5.
"Hála Isten!"

Valamelyest ez kapcsolódik a legelső sablonhoz. Hány és hány pillanat van amikor Hálát adunk az Égnek, Hálát adunk Istennek, és boldogan sóhajtunk fel, hiszen úgy alakultak a dolgok ahogy mi szerettük volna. Elégedetten nyugtázzuk azt, hogy Isten vigyázó szeme letekintett ránk, és a rendőr nem büntetett meg, a buszt még éppen hogy elértük, a főnökünk bónusz fizetést adott, a gyerekünk egészségesen született stb. Tehát ösztönösen megköszönjük az Isteni Erő gondoskodását. Azonban mi történik akkor, amikor nem úgy alakulnak a helyzetek ahogy mi szeretnénk? A rendőr nemcsak hogy megbüntet, de még kerékbilincs is kerül a kocsira. A főnökünk nemcsak hogy bónuszt nem ad, de bejelenti hogy leépítés lesz, a gyerekünk pedig... Szóval amikor úgy alakul az élet, ahogy mi nem szeretnénk. Akkor vajon Hálásak vagyunk Istennek? Vagy csak akkor ha úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi kívánjuk? Amikor számunkra kedvezően alakulnak a dolgok, akkor Isten ott van, segít, mi Hálásak vagyunk és szeretjük Őt, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, akkor pedig azt érezzük hogy magunkra hagyott, és akkor valahogy kevésbé szeretjük Őt? Erre figyelj oda nagyon, amikor hallod másoktól, vagy éppen Te mondod hogy "Hála Istennek!" Mikor és miért is vagy Hálás? Erre tényleg érdemes figyelni!

Vannak még más egyéb, közhelyes jellegű Spirituális Sablonok is, amelyekre nagyon érdemes tudatosan odafigyelnünk, hogy életünk ne a felszínességben, hanem a mélységben teljen. Ha elindulunk egy ilyen mélyebb utazásra „önmagunkban”, akkor gyönyörű világok tárulnak majd fel! Az út bizony sokszor nem könnyű, ám minden nehézség ellenére csodálatos, és az élet egy teljesen másik dimenziója nyílik meg. Az, amelyik egy sokkal magasabb szintű nyugalmat, örömöt, derűt és boldogságot hozhat mindannyiunk életében! Ehhez kívánok minden kedves olvasónak ,élményekben és felismerésekben bőséges utazást.

A Kolostor Őre
www.meditacionk.blogspot.com